Ha valaki megkérdezné, hogy a Thai box hogy született és hogyan fejlődött, a választ a történelem előtti időkben kellene keresni, amikor az emberek még primitívek voltak és a természet valamint a körülmények arra kényszerítették őket, hogy egymással harcoljanak. Harcoljanak a túlélésért, az apákért, anyákért, nőkért és gyerekeikért. Harcoltak a kezükkel, lábukkal sőt még a szájukkal is, botokkal, amiket végül továbbfejlesztettek. Haraptak és ütöttek, hiszen az emberek és állatok természetében kódolva van a támadás és védekezés, tekintet nélkül arra, hogy az ellenfél ember vagy állat. A mélyen bennünk lévő ösztön, hogy megvédjük magunkat mindenáron, a természetben fellelhető támadó és védekező fegyverek fejlesztését hozta magával.
Ez a kezdete a történetnek, arról, hogy az ember miként kezdte el használni a lábát, térdét, könyökét és öklét. Közismert tény, hogy az ember társas lény és közösségekben él, nem pedig egyedül, hiszen szükségük van egymásra, a család támogatására, és arra, hogy együtt védekezzenek a külső veszélyek ellen. A csoportban azonban teljesen természetes, hogy egy idő után valaki a vezetést vállalja. A csoport fejének olyan vezetőnek kell lennie, aki képzett és magasabb rendű tulajdonságokkal rendelkezik, mint a csapat többi tagja. Röviden tehát, egy olyan személy, aki képes az ellenséget legyőzni fejlett képességi által.
Voltak idők, mikor a harcművészetekben való tehetség és szakértelem alapvető fontosságú volt, ezáltal az egész törzs fejlődött és egyre nagyobb jártasságra tettek szert. Ők később más törzsekhez közeledtek és egybeolvadtak. Ahogy a tagok száma nőtt, a törzs is egyre nagyobb lett. A leleményes vezetők pedig jólétet biztosítottak az egyre növekvő számú letelepedőknek, amíg ők nyilakat, dárdákat vagy gerelyeket készíthettek. Amikor a közösségek fejlettebbé váltak, felfedezték hogyan lehet a különböző fémeket megmunkálni és fegyverként használni, így már késeket, lándzsákat, kardokat vagy pajzsokat is elő tudtak állítani.
Abban az időkben, amikor Thaiföld az erőgyűjtés és átalakulás időszakában volt, a háborúk állandóak voltak a szomszédos országokkal. Mondhatjuk, hogy abban az időben a thai nemzeti élethivatást, a konfliktusokra való felkészülés jelentette. Támadások és inváziók jellemezték ezt az időszakot. A harcmódok azonban különböztek a maiaktól, elsősorban abban, hogy a fegyverek, amiket használtak rövid hatókörűek voltak: lándzsák, gerelyek, nagy, hajlított csákányok, amiket khaw-ngao-nak hívtak vagy éppen rövid fa botok, melyeket csak közelharcban tudtak használni.
Ennek következtében a legősibb harceszközök – beleértve az emberi „fegyvereket”, mint az öklük, könyökük és lábfejük – használata az ellenséggel szemben, és ezen természetes emberi fegyverek szisztematikus használata nyomán kezdték el ezt a harcművészetet Klasszikus Thai Box-nak hívni.
A Thai box egy fegyver, ami állandóan a rendelkezésünkre áll. Ez minden másik fajta fegyver őse, és mind közül a legkülönb. Bármilyen harcos, akinek van gyakorlata a külső és mesterséges fegyverek használatának terén, de nem tudja, hogy hogyan lehet a természetes fegyvereket használni, hátrányban lesz azzal a harcossal szemben, aki mindkettő használatában jártas.
Phrayaa Phichai fejedelme törött karddal, vagy más néven Thongdii Fankhao-val, a harcosok egy nagyon jó példája. Amikor még gyerek volt nagyon szeretett boxolni, így sokszor volt távol a szüleitől, hogy gyakorolhasson és fejleszthesse harcművészeti tudását. Később, King Taksin uralkodása alatt, bátorságáért és dicsőségéért harcosi rangra emelkedett, majd ő lett a hadsereg parancsnoka, aki a köznépet bátran vezette csatába az ellenséggel szemben, anélkül, hogy a halál lehetőségének gondolata megfordult volna a fejében. Hazája iránti szeretete hajtotta előre a csatában, míg a kardja el nem tört. Ledobta, majd folytatta a harcot puszta ököllel, térddel és könyökkel. Thai box tudásának köszönhette, hogy a csatából élve és győztesen került ki.

Ez a Muay Thai és a Thai box kialakulásának rövid története.